A férjem szerint ez életem legjobb kalácsa. Már többször megsütöttem, és mivel mindig ugyanolyan tökéletes lett az eredmény (puha, foszlós, illatos), ezért elhatároztam, hogy megteremtem a "mostantól minden évben ezt a kalácsot fogom megsütni Húsvétkor" hagyományunkat. Persze nem csak Húsvétkor lehet megcsinálni, de mivel korábban még soha nem csináltam kalácsot, egyértelmű, hogy én mindig ehhez az ünnephez fogom kötni a kalácssütő karrierem kezdetét, tehát számomra (és a család szerint is) már nem létezhet Húsvét a saját készítésű kalács nélkül. (ejj de szép körmondat volt ez) Na meg persze azt se fogom soha elfelejteni, hogy ha nem tombolna a koronavírus járvány, lehet, hogy inkább elugrottam volna egyért a pékségbe. De mivel #maradjotthon van, nem mászkálunk állandóan a boltba. Úgyhogy éljen a tízmillió pék országa, én ezzel a recepttel kívánok mindenkinek kellemes Húsvétot!
(A cukormentes és teljes kiőrlésű verzió még fejlesztés alatt)
Hozzávalók:
- 500 g finomliszt
- 25 g friss élesztő (porélesztővel is el lehet készíteni, ebben az esetben 1 zacsi élesztőt összekeverünk a liszttel, tehát nem kell futtatni)
- 80 g cukor
- 1 zacskó vaníliás cukor/1 tk vanília aroma
- 5 g só
- 1 egész tojás a kenéshez
- fél tk őrölt gyömbér (ez elhagyható, de akinek van otthon, az mindenképp rakjon bele, brutál finom illatot és ízt ad neki)
- mazsolát meg aszalt szarokat nem rakok bele, mert mi nem szeretjük
- 80 g olvasztott margarin (ha ehettek tejet, akkor inkább vaj)
- 200-240 g langyos növényi tej (én cukormentes kókusztejet használok, de aki ehet tejet, az tehéntejet rakjon bele nyugodtan)
Elkészítés:
- A 240 g tejből kiöntök egy tálkába 100 g-ot, villával elkeverem benne az élesztőt és a vaníliás cukrot (vagy a vanília aromát és egy pici cukrot).
- Hagyom felfutni az élesztőt. Növényi tejet használva ez nem mindig jön össze. Én nem is szoktam felfuttatni, hanem ezt a lépést kihagyom és áttérek rögtön a hármas pontra.
- Egy tálba öntöm a lisztet, amibe már belekevertem a sót. Hozzáadom a cukrot, a gyömbért, az olvasztott margarint, az élesztős tejet és a maradék tejet.
- A robotgép hullámos karjával (vagy izomerővel, tehát ha nincs gép, akkor kézzel) dagasztom. Akkor lesz jó, ha már nem ragad, hanem elválik a táltól. Egy ruganyos, puha tésztát kapunk, amit öröm nyomogatni, piszkálgatni, szagolgatni. Nem tapad, nem ragad, hanem illatos és puha.
- Beleteszem egy tálba, letakarom és egy órát békén hagyom. Ezalatt kb. a kétszeresére fog kelni.
- Lisztezett deszkára borítom, picit átgyúrom, és három gombolyagra osztom.
- A gombolyagokat szép szálakba sodrom, kb olyan vastagra, mint a két hüvelykujjam együtt.
- Háromba osztom, mert nem szórakozgatok a négyes, hatos, meg a nem tudom én még milyen fonásokkal, megoldom a legegyszerűbbel. Szóval befonom és beteszem egy sütőpapírral bélelt tepsibe.
- Lekenem a tojással, és egy órát hagyom, hogy szép nagyra megint megkeljen. A két képen látszik, hogy milyen szépen megnőtt.
10. Az időközben légkeveréssel 180 fokra előmelegített sütőbe teszem. 20 perc után leveszem 160 fokra a hőmérsékletet, és további 10 percig sütöm még a kalácsot.
11. Várjátok meg, amíg legalább langyosra kihűl, különben nem lehet szépen vágni. Persze a forró kalácsnak igen nehéz ellenállni, megértem én :D
